2014.11.05 22:53

Filozófia, amelynek fontosságát, hozzá kapcsolódó cselekedeteit sosem kritizáltuk volna, vagy ragaszkodtunk volna hozzá, annyira, hogy kizártuk volna életünkből.

 

A különbség az értelmezésből fakad és az ahhoz való ragaszkodásból. A vallás szintén ennek az eredménye. Nem kívánok kitérni itt most a személyes véleményemre ezzel kapcsolatban, mert úgy, ahogyan én is tiszteletben tartom mások értelmezéseit, úgy elvárom ennek fordítottját, így a vallás szeretetének, vagy annak nemlétének párkapcsolati jelentőségét szeretném elemezni. Azaz nem vagyok hajlandó újabb konfliktusokat létrehozni az által, hogy az én vallási nézetemet kinyilvánítom, és az ahhoz kapcsolódó számomra bizonyíték jellegű dolgokkal és hogy ez most hasznos-e vagy sem, mert most nem ezzel foglalkozunk. Kényes téma sokaknak, mert régóta elterjesztett dolog húzódik mögötte, de ennek van egyéni szerepe, amiről most beszélgetünk.

A párkapcsolatok sokfélék, és sokféle mozgatórugója akad. Vannak, akik a másik személyiségét mindennél előrébb helyezek, akadnak, akik emellett a külsőt ezzel egyenértékben tekintik fontosnak a belső adottságokkal. Vannak, akik a vagyont is szem előtt tartják, de van még egy fontos emberi mivoltunk, amelynek már jó ideje teret adtunk, ez pedig a vallás. Manapság sokan elfordultak a nyugaton úgy elterjesztett mai ismert kereszténységtől, de számos embernek ez még most is fontos szerepet játszik az életében korosztálytól függetlenül. 

Viszont a vallás, mint kiindulási alap nem csak a nyugaton elterjesztett mivoltában létezik, hanem szépen akadnak hívők a reinkarnációs téziseket vallók stb. között is. Viszont nincs még egy olyan formája, ami annyira kötött és kötözködő lenne mint a nyugaton lévő mai formája. 

Felvezetésként említettem, hogy a kiindulási pont azonos, de az értelmezés más és más. (Azért én megjegyezném, ha megköveztek, ha nem, hogy a kereszténység mai mivolta, amely az elterjedt Bibliához kapcsolódik nagyon kötött és értelmezése sokszor annyira szó-szerinti, hogy ez okozza a feszültségeket vallásos emberek között.) Szóval az értelmezés. Hát nem erre való a szabad akarat? Mármint arra, hogy amit olvasol vagy hallasz saját magad döntsd el mit hiszel el belőle, mit akarsz olvasni, vagy minek szeretnél utánajárni stb. Hát már dehogynem!

Ezt minden vallásban említik, így vagy úgy. A szabad akarat mozgat minket az élet minden területén, hiszen mindenről megvan a véleményünk. Ahogyan arról mit mondanak nekünk egy templomi prédikáció alkalmával, vagy egy emberről, vagy egy eseményről. A vallásban is szabad kezet kaptunk, talán túl szabadot is… hiszen annyi irányzat van, hogy ember legyen a talpán, aki személyes kíváncsisága mellé bizonyítékot keres, hogy melyiket higgye el. 

Mivel a világ napról napra változik, ahogyan a tudomány is, és az emberek életfelfogása is, így hagyjuk el a kötöttségeinket, amikor párt keresünk. 
Miért? Az ember alapjában véve csoportokba szerveződik, amelynek mozgatója a közös érdeklődési pontok, megélt élettapasztalatok, vagy életfelfogás mikéntjei. Ha vallási szempontokból közelítjük meg a kérdést (most az teljesen mindegy hogyan alakult ki ez a mai hit, a lényeg, hogy ez van jelenleg), azért járunk templomba, mert ott kapjuk meg a lelkünknek szükséges erőt, ami az érdeklődésünk azon részét vonzza, ott hasonló emberek találkoznak egymással. 
A vallással ugyanúgy csínján kell bánni, mint életünk során kialakult bármilyen nézetünkkel. Nem szabad abba a hibába esnünk – mit tanítottak nekünk, vagy mit várnak el tőlünk, esetenként a túlzott ragaszkodásunk – amit egonk és véleményképünk mindennapi életünket behálózza, hiszen, ha mindenki így ítélkezne, vagy gondolkozna, teljesen egyformák lennénk, és nem keresnék az egyediséget sugárzó embereket magunk köré.

A vallás tanításokkal fektette le alapjait – minden tanítás lehet hibás – ezért úgy kell megközelítenünk mindent, ahogyan saját magunk jónak tartjuk, és ami nem okoz sem saját magunkban, sem pedig másokban csorbát. 
Azaz, ha vallási nézetünket is bele akarjuk vonni a párkapcsolatba az két féle módon lehetséges (itt most azokra gondolok, akik gyakorolják is azt):
1.    ragaszkodunk teljes mértékig ahhoz, hogy leendő, vagy meglévő párunk alkalmazkodjon ehhez a felfogásunkhoz, vagy ő is ilyen gondolkodásmódú legyen
2.    vagy tiszteletben tartjuk választottunk nézetét, és nem bolygatjuk, esetleg egészséges viták kapcsán megosztjuk nézeteinket

Itt sincsen jó és rossz, mindegyik esetben egyéntől függ számára melyik állapot a helyes, de ha már írok róla, engedd meg, hogy megosszam a saját felfogásomat e témával kapcsolatban. Nem leszek hű a társadalmi elváráshoz, miszerint ilyen kényes témákat nem bolygatunk, hát ez is hozzánk, emberekhez kapcsolódik, miért csak a templomban lehetne róla beszélni?

Az én nézetem az, hogy semmi elől sem zárkózhatunk el, hiszen ahhoz, hogy tanuljunk , fejlődjünk, megismerjük a körülöttünk lévő világot nem árt nyitottsággal fordulni felé. Ha vitatkozunk, bizonyos tézisekről úgy előrébb tudunk jutni. Én nem mondom, hogy az én felfogásom a jó, sőt senkié sem jó, mert nincs olyan filozófia, amibe egy harmadik ne tudna belekötni, vagy jobb ötlettel előállni. Emberek vagyunk.

Tehát az én hozzáállásom a hétköznapokhoz jobban húzódik a második verzióhoz.  A vallás sok más dolog mellett az egyik legtipikusabb módja mai társadalmi nyugati felfogásunknak arról, hogyan kategorizáljuk agyon az életünket. Mindent megkülönböztetünk, beskatulyázunk. Na, ahhoz, hogy az embert nézzük, mert ahhoz, hogy a másik felünket megtalálhassuk valakiben, ez kell – muszáj félredobnunk a fejünkben felhalmozott korlátainkat, amik a kategorizálásból fakadnak.
Amikor egyet értünk valamivel, könnyen azt mondjuk, hát nem fontos tényleg, hogy olyan legyen a másik, mármint gondolok itt ilyen dolgokra: alakja ilyen – olyan, ha mi a lelkét keressük, rávágjuk nem fontos. De ha nem értünk vele egyet, na,  akkor jön elő az egonk és ott ha utat engedünk neki kő-kövön nem marad. Hát jó ez nekünk?

Miért mondom azt, hogy nem fontos a vallás?
Mert fontos, hogy a másiknak hagyjunk szabadságot a saját érdeklődési köre iránt. A vallás is ez, hiszen azt kutatjuk – az egész erre épül – van-e Isten, nincs-e; és az emberiség eredetéből, illetve a halál kérdéseiből. Ezek mind filozófiai alapok, amik nem befolyásolhatják életünk minden pillanatát. Nem fér kétség, hogy jó, ha a pároddal azonos nézeteitek vannak, vannak ilyen esetek jócskán, de az emberiség ritkán hoz ilyen eseteket. A vallásról vitatkozni lehet, mint a többi gondolatról, de ez alapján meghatározni és leszűkíteni a célcsoportot, akik közül az életre szóló társunkat óhajtjuk megtalálni… hát saját magunktól vesszük el a reményt, a lehetőséget és a kalandot.

Összegezve, ne ragaszkodjunk mindig mindenhez, hiszen ha nézeteink találkoznak vagy eltérnek egymástól azok csak újabb élményekkel, fejlődési lehetőségekkel tarkítják a felfogásunkat, az életről tartott elképzeléseinket. Viszont a társunk az a társunk legyen, ne vallási csoportunk egy közelebbi tagja. Engedjük el ezt a kötöttséget és próbáljunk meg több embert is leszólítani, próbáljunk új ismeretségeket kötni, hiszen színes a világ. Lássunk tovább saját korlátainkon és vegyük észre a másik ember emberségét, ne olyan dolgokba próbáljunk kapaszkodni, amikről biztosat senki sem tud.