Az élet: Ha feladod, azt jelenti, hogy nem jutsz tovább, mint ahol most vagy!
2014.11.05 21:37
Miért ne adjuk fel - soha?
Ha feladod, azt jelenti, hogy nem jutsz tovább, mint ahol most vagy!
Az pedig egyenlő azzal, hogy ameddig jutottál még nem volt elég ahhoz, hogy boldog légy, így nem a visszaút jelenti a boldogságot, hanem, ha folytatjuk, még ha döntéseink egy másik útra visznek majd, akkor is!
"Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek. Jó, ha van mellettünk valaki, aki szól."
Ördögi út a boldogsághoz c. film
A legkönnyebb mindig azt mondani: "Én megpróbáltam, de...", "Túl nehéz..."
Sosem lesz könnyebb, viszont nehezebb igen. Amit szeretsz csinálni az mindig Te vagy, bármiről legyen is szó, és bármekkora jelentőséget tulajdonít neki bárki, ha te fontosnak tartod és szereted, az neked mindig könnyű lesz. Mindig várnak rád ezzel kapcsolatban is kevésbé jó dolgok, ha a körülményeit nézzük, de ezek azok a pontok, amikor az élet döntés elé állít és megkérdezi: "Valóban ezt akarod?". Ha úgy döntesz, igen, és történjék bármi, akkor is haladsz valamerre, akkor sikeres és boldog ember leszel.
Miért? Mert ki tudtad zárni a 2 leghátráltatóbb dolgot, amivel mindenki találkozik bármibe is fog bele:
1. Közvélemény.
Olyan világban élünk, ahol mindenki jobban tudja mit csinál a másik. Szomorú, de így van. Mindenki akkor okos, ha mások problémáját kell firtatni, vagy nehezíteni. Ezt ki kell mondani: gyakran nincsenek ezen téren kivételek, így csak annyit tudunk tenni, hogy elgondolkozunk rajta mit is mondtunk és másnap, ha nem akarjuk, hogy velünk is ugyanezt csinálják, felhagyni ezzel a viselkedésmóddal és többet foglalkozni magunkkal, mint mások szóbeszédével. Nem is éri meg, néha a barátságból születő vélemények is megkérdőjelezhetők.
2. Sztereotípiák.
Ami főleg a nevelés és tapasztalatok során ejti rabul a gondolatainkat. Lehet az egy viselkedésminta, lehet az egy társadalmi elvárás - hozzá teszem ez az elvárás olyan jó lenne, akkor Magyarországon mindenki boldog lenne és senki nem lázadozna, illetve nem azt látnánk az utcán sétáló emberek arcán, hogy miért is nincs már vége a napnak. Sokszor, amit felállítunk egy adott emberről, vagy egy szituációról, egy belénk ültetett gondolat értelmezése, nem pedig a saját érvelésünk eredményei.
Következésképpen: ha nem ismered, ne alkoss róla véleményt, vagy ha nagyon szeretnél, akkor ismerd meg. A sztereotípiák során könnyen eljutunk olyan véleményformáláshoz, amit hallottunk már, vagy jellemzők alapján kategorizálva alakítottak ki mások. Ha ilyen kategorizálva vagyunk csak hajlandóak gondolkozni, más meg sem érdemes ismernünk senkit, mert úgyis tudod milyen. Hát nem. Ha ezt vesszük alapul sosem lesz mindenkinek kategóriában helye, valahova át fog hajlani, pont ezekért a tulajdonságokért érdemes beszélgetni, új ismeretséget kötni, és a kategóriák hátráltatnak. Minél inkább ragaszkodunk ehhez, annál inkább szűkítjük a kört, és a végén odáig fajul, hogy elkönyveljük: senki sem normális.
Minden ember más, mindenki mással érzi jól magát, mindenki mást csinál és összességében, sosem tudsz olyan dolgot tenni, mondani, alkotni, ami mindenkinek megfelelne. Ha olyan embereket ismertél meg, ahol elő jön ez a gondolat belőled, senki sem normális, akkor bizony rosszul választottál. Neked nem volt normális, mert az nem a te közeged, te nem érzed ott jól magad, te ott nem tudsz megnyilvánulni.
Mai internetes világunkban, ahol egyre több emberrel tudunk kapcsolatba kerülni, főleg elő jön ez a senki nem normális kérdéskör. Legyen az egy közösségi oldal egy aloldala (facebook csoportok, fórumhozzászólások és sorolhatnám), egy társkereső - bárhol ahol véleményt formálhatunk és írhatunk.
Szinte már mindenkinek vonzó, hogy lát egy üres rubrikát - írj magadról, mit csináltál ma stb. és késztetésnek veszik, hogy azt ki is töltsék. Nem bírjuk ki, hogy valamit oda ne biggyesszünk. Aztán itt már repkednek a szavak, sokszor meggondolatlanul. Ezek aztán véleményezést hadjáratig is fajulhatnak. Szerintem nincs olyan, aki használja az internetet, hogy ne olvasott volna már ilyet.
Viszont itt ki kell hangsúlyozni:
- interneten személytelen véleménynyilvánításról van szó
- a legtöbb még csak nem is ismeri egymást
- a közösségi életet folytatók - legalábbis annak nevezik, többnyire közösség romboló hatásai vannak - jelentős része életének tekinti az írogatást, mindegy mit, csak írhasson és ahhoz hozzászóljanak
- véleményeket csak úgy nézz, ki mondta és milyen az illető - a te nézőpontodból
- kritikát csak olyantól szabad elfogadni, aki véleményével hozzájárulhat a te személyes fejlődésedhez, a romboló kritika elfogadása megtorpanáshoz, gyakran önsajnálathoz vezet.
Ha komolyan eljutsz oda, most feladod, és eleged van, akkor vizsgáld meg a helyzetet távolabbról.
Fejezd be az önsajnálatot és utána mérlegeld, hogy az odáig vezető út mennyire volt neked fontos. Miért vágtál bele?
Biztos nem azért, mert értelmetlen volt. Ha kipróbálunk valamit és kiderül nem vagyunk benne olyan jók, mint azt gondoltuk, nem azt jelenti, hogy butaság volt belevágni. Sosem az, mert egy döntés eredménye, azé az emberé, aki te vagy. Ha úgy gondolod, nem megy úgy - vagy azért van, mert nem vagy benne még elég jártas, vagy azért mert nem olyan mint elképzelted. De volt benne valami, amit szerettél volna.
Ilyenkor jönnek elő a kategóriás gondolkodás hátrányai. Miért?
Legyen pl.
Az egy szakma.
Attól még, hogy a suliban máshogyan tanítják, sokszor nagyon vontatottan, gyakorlat átadása nélkül, korántsem jelenti azt, hogy nem lennél benne jó. Ha azt szeretnéd csinálni valószínű, hogy más utat kell választanod ahhoz, hogy közelebb hozd magadhoz, Mindenki máshogy tud tanulni, mindenkinek más a gondolkodása.
Legyen az egy párkapcsolat.
Ha elkezdtél valakivel ismerkedni, azért tetted, mert valamit el szeretnél érni, látod a célt, az utat kell keresni. Nem mindenkinek való a disco, kávéház stb. Miért ne lehetne az az internet? Persze számolni kell a véleményhadjárattal, de ha kizárod itt is megy. Ha közvetlenebb módját választod, azért választottad, mert az áll közelebb hozzád, lehet csak rossz közegben mozogsz. Ezeket mindig mérlegre kell helyezni.
Az életben sokszor helyezkedünk, mindig a saját boldogságunkat keressük. Csak az a kérdés, hogy hogyan akarjuk ezt elérni és milyen távlatokban gondolkozunk.
Ha úgy, hogy türelmetlenek vagyunk és csak próbálkozunk itt is ott is, aztán meglátjuk mi lesz, az nem átgondolt és hosszútávú és gyakran nem az lesz belőle, amit mi akartunk elérni. Ott is megvan a cél, csak az út túl rövid és ingoványos, rengeteg buktatóval. Nem mondom, hogy rossz, mert aki ezt a módot választja, az tapasztalni akar, és a saját hibáiból tanul. Rengeteget. Sokszor ilyenkor szedjük össze a legtöbb tapasztalatot, csak fel kell tudni dolgozni, és ahhoz sok idő kell, mire mindet helyre rendezzük magunkban.
Aki megfontolt és keres, folyamatosan építkezik. A célt fokozatosan elérő emberek nem pillanatoknak élnek. Nekik minden egyes nap a boldogság apró szelete, amit később összetéve érik el a valódi boldogságot.
Nincs rövid út a boldogsághoz. Bármelyik úton is indulunk el, viszont ha már elindultunk önmagunkért indultunk el. Nem másért. Ha akadályba ütközünk, az egy útjelző. Folytatod így, vagy máshogy? Nem az, hogy állj meg és fordulj vissza! Mindenképp haladunk, arról csak Te döntesz merre és hogyan! A választás a Te kezedben van!
Arról nem tehetünk milyen a másik ember, de arról tehetünk, ha mi magunk is olyanokká válunk, akiket megvetünk.
Sosem lesz könnyebb, viszont nehezebb igen. Amit szeretsz csinálni az mindig Te vagy, bármiről legyen is szó, és bármekkora jelentőséget tulajdonít neki bárki, ha te fontosnak tartod és szereted, az neked mindig könnyű lesz. Mindig várnak rád ezzel kapcsolatban is kevésbé jó dolgok, ha a körülményeit nézzük, de ezek azok a pontok, amikor az élet döntés elé állít és megkérdezi: "Valóban ezt akarod?". Ha úgy döntesz, igen, és történjék bármi, akkor is haladsz valamerre, akkor sikeres és boldog ember leszel.
Miért? Mert ki tudtad zárni a 2 leghátráltatóbb dolgot, amivel mindenki találkozik bármibe is fog bele:
1. Közvélemény.
Olyan világban élünk, ahol mindenki jobban tudja mit csinál a másik. Szomorú, de így van. Mindenki akkor okos, ha mások problémáját kell firtatni, vagy nehezíteni. Ezt ki kell mondani: gyakran nincsenek ezen téren kivételek, így csak annyit tudunk tenni, hogy elgondolkozunk rajta mit is mondtunk és másnap, ha nem akarjuk, hogy velünk is ugyanezt csinálják, felhagyni ezzel a viselkedésmóddal és többet foglalkozni magunkkal, mint mások szóbeszédével. Nem is éri meg, néha a barátságból születő vélemények is megkérdőjelezhetők.
2. Sztereotípiák.
Ami főleg a nevelés és tapasztalatok során ejti rabul a gondolatainkat. Lehet az egy viselkedésminta, lehet az egy társadalmi elvárás - hozzá teszem ez az elvárás olyan jó lenne, akkor Magyarországon mindenki boldog lenne és senki nem lázadozna, illetve nem azt látnánk az utcán sétáló emberek arcán, hogy miért is nincs már vége a napnak. Sokszor, amit felállítunk egy adott emberről, vagy egy szituációról, egy belénk ültetett gondolat értelmezése, nem pedig a saját érvelésünk eredményei.
Következésképpen: ha nem ismered, ne alkoss róla véleményt, vagy ha nagyon szeretnél, akkor ismerd meg. A sztereotípiák során könnyen eljutunk olyan véleményformáláshoz, amit hallottunk már, vagy jellemzők alapján kategorizálva alakítottak ki mások. Ha ilyen kategorizálva vagyunk csak hajlandóak gondolkozni, más meg sem érdemes ismernünk senkit, mert úgyis tudod milyen. Hát nem. Ha ezt vesszük alapul sosem lesz mindenkinek kategóriában helye, valahova át fog hajlani, pont ezekért a tulajdonságokért érdemes beszélgetni, új ismeretséget kötni, és a kategóriák hátráltatnak. Minél inkább ragaszkodunk ehhez, annál inkább szűkítjük a kört, és a végén odáig fajul, hogy elkönyveljük: senki sem normális.
Senki sem normális - Gyakran elhangzó mondat, de mégis hibás.
Bevallom, ilyet én is szoktam mondani, ha felhúznak. De ki nem?
Viszont, ez az én hibám, amikor ilyet mondok.
Ilyenkor hibázom, mert rossz utat választottam.
Megpróbáltam valamit, de... Ide vezet.
Ilyenkor hibázom, mert rossz utat választottam.
Megpróbáltam valamit, de... Ide vezet.
Minden ember más, mindenki mással érzi jól magát, mindenki mást csinál és összességében, sosem tudsz olyan dolgot tenni, mondani, alkotni, ami mindenkinek megfelelne. Ha olyan embereket ismertél meg, ahol elő jön ez a gondolat belőled, senki sem normális, akkor bizony rosszul választottál. Neked nem volt normális, mert az nem a te közeged, te nem érzed ott jól magad, te ott nem tudsz megnyilvánulni.
Mai internetes világunkban, ahol egyre több emberrel tudunk kapcsolatba kerülni, főleg elő jön ez a senki nem normális kérdéskör. Legyen az egy közösségi oldal egy aloldala (facebook csoportok, fórumhozzászólások és sorolhatnám), egy társkereső - bárhol ahol véleményt formálhatunk és írhatunk.
Szinte már mindenkinek vonzó, hogy lát egy üres rubrikát - írj magadról, mit csináltál ma stb. és késztetésnek veszik, hogy azt ki is töltsék. Nem bírjuk ki, hogy valamit oda ne biggyesszünk. Aztán itt már repkednek a szavak, sokszor meggondolatlanul. Ezek aztán véleményezést hadjáratig is fajulhatnak. Szerintem nincs olyan, aki használja az internetet, hogy ne olvasott volna már ilyet.
Viszont itt ki kell hangsúlyozni:
- interneten személytelen véleménynyilvánításról van szó
- a legtöbb még csak nem is ismeri egymást
- a közösségi életet folytatók - legalábbis annak nevezik, többnyire közösség romboló hatásai vannak - jelentős része életének tekinti az írogatást, mindegy mit, csak írhasson és ahhoz hozzászóljanak
- véleményeket csak úgy nézz, ki mondta és milyen az illető - a te nézőpontodból
- kritikát csak olyantól szabad elfogadni, aki véleményével hozzájárulhat a te személyes fejlődésedhez, a romboló kritika elfogadása megtorpanáshoz, gyakran önsajnálathoz vezet.
Világunkban, amit teremtettünk magunknak - igen mi teremtettük, hagyjuk, hogy működjön (még ha nehezen is), így elfogadtuk - meg kell tanulunk benne élni.
De ne úgy, ahogyan azt mások elvárják, hanem ahogyan a saját elvárásaid diktálják.
Ha komolyan eljutsz oda, most feladod, és eleged van, akkor vizsgáld meg a helyzetet távolabbról.
Fejezd be az önsajnálatot és utána mérlegeld, hogy az odáig vezető út mennyire volt neked fontos. Miért vágtál bele?
Biztos nem azért, mert értelmetlen volt. Ha kipróbálunk valamit és kiderül nem vagyunk benne olyan jók, mint azt gondoltuk, nem azt jelenti, hogy butaság volt belevágni. Sosem az, mert egy döntés eredménye, azé az emberé, aki te vagy. Ha úgy gondolod, nem megy úgy - vagy azért van, mert nem vagy benne még elég jártas, vagy azért mert nem olyan mint elképzelted. De volt benne valami, amit szerettél volna.
Ilyenkor jönnek elő a kategóriás gondolkodás hátrányai. Miért?
Legyen pl.
Az egy szakma.
Attól még, hogy a suliban máshogyan tanítják, sokszor nagyon vontatottan, gyakorlat átadása nélkül, korántsem jelenti azt, hogy nem lennél benne jó. Ha azt szeretnéd csinálni valószínű, hogy más utat kell választanod ahhoz, hogy közelebb hozd magadhoz, Mindenki máshogy tud tanulni, mindenkinek más a gondolkodása.
Legyen az egy párkapcsolat.
Ha elkezdtél valakivel ismerkedni, azért tetted, mert valamit el szeretnél érni, látod a célt, az utat kell keresni. Nem mindenkinek való a disco, kávéház stb. Miért ne lehetne az az internet? Persze számolni kell a véleményhadjárattal, de ha kizárod itt is megy. Ha közvetlenebb módját választod, azért választottad, mert az áll közelebb hozzád, lehet csak rossz közegben mozogsz. Ezeket mindig mérlegre kell helyezni.
Az életben sokszor helyezkedünk, mindig a saját boldogságunkat keressük. Csak az a kérdés, hogy hogyan akarjuk ezt elérni és milyen távlatokban gondolkozunk.
Ha úgy, hogy türelmetlenek vagyunk és csak próbálkozunk itt is ott is, aztán meglátjuk mi lesz, az nem átgondolt és hosszútávú és gyakran nem az lesz belőle, amit mi akartunk elérni. Ott is megvan a cél, csak az út túl rövid és ingoványos, rengeteg buktatóval. Nem mondom, hogy rossz, mert aki ezt a módot választja, az tapasztalni akar, és a saját hibáiból tanul. Rengeteget. Sokszor ilyenkor szedjük össze a legtöbb tapasztalatot, csak fel kell tudni dolgozni, és ahhoz sok idő kell, mire mindet helyre rendezzük magunkban.
Aki megfontolt és keres, folyamatosan építkezik. A célt fokozatosan elérő emberek nem pillanatoknak élnek. Nekik minden egyes nap a boldogság apró szelete, amit később összetéve érik el a valódi boldogságot.
Nincs rövid út a boldogsághoz. Bármelyik úton is indulunk el, viszont ha már elindultunk önmagunkért indultunk el. Nem másért. Ha akadályba ütközünk, az egy útjelző. Folytatod így, vagy máshogy? Nem az, hogy állj meg és fordulj vissza! Mindenképp haladunk, arról csak Te döntesz merre és hogyan! A választás a Te kezedben van!
Arról nem tehetünk milyen a másik ember, de arról tehetünk, ha mi magunk is olyanokká válunk, akiket megvetünk.
Önmagunkért folytassuk!
Itt és Most
Ha úgy gondolod, készen állsz a változásra, akkor regisztrálj az Itt és Most blog társoldalára, az Itt és Most - Találj Rám (ingyenes, igényes és korlátozásoktól mentes) társkeresőjére, amely minden olyan 18 feletti, 30 feletti, 50 feletti magányos ember számára készült, akik valamilyen társra vágynak, mindezt ingyen. Az oldal regisztráció után is ingyenes. Vedd fel a kapcsolatot, azokkal akik szimpatikusak számodra, és találj baráti, komoly, vagy laza kapcsolatra, mindezt úgy, hogy adataidat a külső keresők nem láthatják. Mert ez magánügy!
Regisztrálj:
https://ittesmost.com/users/create
Lépj velünk kapcsolatba:
ittesmost.com@gmail.com
www.ittesmost.com
Az ország egész területéről, és külföldről is elérhető. Használd bátran, és lelj igaz barátokra, komoly kapcsolatra, hű társra, vagy laza, alkalmi kapcsolatokra. Ahol kötelező megadni milyen kapcsolatra vágysz, és kötelező fényképet feltölteni. Itt és Most Te vagy a fontos!